Miért vagy még mindig egyedül?
Teszed fel magadnak a kérdést újra meg újra. Nem érted. Úgy érzed, mindent megtettél, minden társkeresőn szerencsét próbáltál már, foglalkozol magaddal, jártál már legalább egy önismereti tanfolyamra, esetleg pszichológushoz, jóshoz, asztrológushoz. Egyedül lenni már egy igazi kudarc a számodra. Minden vágyad egy párkapcsolat, de még mindig semmi. Mi lehet ennek az oka?
Ha valamit nagyon akarsz, de nem jön össze, akkor legalább akkora erővel tartod vissza magad attól, hogy megkapd, amire vágysz.
Most biztosan azt gondolod, ez hülyeség és biztosan tévedek. De gondolj csak bele….őrülten vágysz egy párkapcsolatra. De eszedbe jutott valaha, vajon mi lesz, ha megkapod? Képes vagy belemenni 100%-osan egy kapcsolatba? Képes vagy feláldozni a teljes szabadságodat és alkalmazkodni egy másik emberhez? Képes vagy arra, hogy megtegyél érte dolgokat, akkor is, ha épp nincs kedved hozzá? Nem félsz attól, hogy nem fognak viszont szeretni? Hogy nem leszel elég jó? Hogy nem leszel elég? És mi lesz, ha vége lesz és elveszíted őt? Hogy fogod túlélni? Ha ezek közül 1-2 felmerült már Benned, akkor elképzelhető, hogy Te magad is gátolod magad a félelmeiddel abban, hogy összejöjjön az a párkapcsolat. Nyilván nem tudatosan. De mivel a tudatalattink teszi ki a tudatunk 95%-át, így a tudatalatti dolgozik rendesen akkor is, amikor Te nem akarod.
Te miket hallottál otthon a szerelemről/ párkapcsolatról/ házasságról?
Az emberek tele vannak félelmekkel, megfelelési vággyal és önbüntető működéssel. „Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.” „Amúgy sincs boldog párkapcsolat.” „Nekem nem való a szerelem.” „Minden férfi/ nő ilyen meg olyan.” Ismerős valamelyik? Soha nem felejtem el, tizenvalahány éves lehettem, amikor épp álmodoztam valamin és beleléptem a gyümölcstortába, amit anyu a földre rakott. Persze a szüleim fel voltak háborodva és apu rögtön a fejemhez vágta: „Csak nem vagy szerelmes?” Mintha a szerelem egy bűnös, rossz, szégyellnivaló dolog lenne. Neked vannak ilyen mondataid, amelyeket a szüleidtől hallottál? Ezek is beleégnek az ember tudatalattijába.
Boldog pár
Na és mi a helyzet a szülőkkel?
A párkapcsolat azért egy nehéz téma, mert ott éljük át újra a gyerekkori traumáinkat. A másik ember, mint egy tükör mutatja meg azt, ami bennünk van. Ezért mondják azt, hogy akkor tud egy másik ember igazán szeretni Téged, ha Te tudod szeretni magadat. Hisz ő csak tükröt tart. Ha Te nem tartod magad elég értékesnek, akkor ezt fogod megtapasztalni a kapcsolatban is. Te tisztában vagy vele, milyen gyerekkori traumáid voltak? Milyen első élmény fűződik ahhoz, amikor először azt érezted, hogy nem vagy elég jó? Hogy nem vagy elég fontos? Mindig azt vonzzuk be az életünkbe, ami ismerős. Mert ami ismerős, az biztonságos. Ha folyamatosan azt élted meg gyerekkorodban, hogy nem kellesz, hogy nincs Rád idő, hogy a szüleid nem mondtak Rád igen-t, nem figyelnek Rád, akkor nagy eséllyel felnőtt korodban is ezzel szembesülsz majd. Sok esetben addig nem mondanák Rád igent, amíg Te nem mondasz IGEN-t saját magadra.
Felnőtt életet élsz vagy még mindig Te van apu/anyu kicsi fia/lánya?
Sok esetben azért nem jön össze egy párkapcsolat valakinek, mert nincs hely a párnak. A helyet, ahol egy férfinek/ nőnek kellene betöltenie, az apa vagy anya foglalja el. Nyilván ez sem tudatos, a szülő nem akar ezzel rosszat, de tudat alatt köti magához a fiát/ lányát és ezáltal a fiú/ lány energetikailag azt sugározza, hogy ő tulajdonképpen egy párkapcsolatban él. A családállítások gyönyörűen megmutatják ezeket a kapcsolódásokat. A gyerek mindig a szülő segítségére siet. Általában meg akarja menteni őket, azt szeretné, ha boldogok lennének. Csak ennek sokszor súlyos ára van.
Néha pedig egyszerűen nem jött még el az ideje.
Esetleg még meg kell tanulnod valamit az egyedüllétből, esetleg a leendő párodnak van még dolga, mielőtt egymásba futnátok az utcán. Bár egyedül lenni sokszor nem könnyű, mégis sokat tanulhatunk belőle. Például jobb híján megszeretne magunkat. Én hiszek abban, hogy mindennek megvan a helye és az ideje és bár mi emberek nagyon türelmetlenek vagyunk, nincsenek véletlen találkozások.
Erre is hoztam egy találó idézetet, amely nekem mindig erőt adott:
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.” (Márai Sándor)
